"Este lett, ha egyszer megvirradott"

Kotorászott a zsebében, mert a kezét hideg szorította, és valami végtelen hőségre számítva melegítette a piros kabát gyomrában a megfagyott mancsokat. Egy elgurult gombnyi bátorságot keresett, de nem lelt mást, csak az izolált cérnák árvaságát. Felvarratlan életek, leszakadt szerelmek. 
Gubancos szívek mélyén alvó tegnapok. Kereste az életben maradását, mint ahogy a  hajléktalanok a szemétben turkálva valaki maradékát. Elsodródott önmagától egy leheletnyit, de talán tudhatta, hogy vissza fog térni. Őszintén hihette, mert bátorságot adott neki a villámok lánya, és lecsupaszította lelkét egy éjszakán. Aztán villámlány azt mondta, hogy büszke rá,mert erős, de szánalmasnak érezte magát és soha ki nem mondott szavakból összeférceltnek.  Az éberség  az ajtót kaparászta. Egészen izgatottak lehetett, mert felborította az időt, az meg szanaszét gurult és karmazsin színűre festette az ostobaságot. Megfogadott egy sornyi banális marhaságot, amit majd sosem teljesít, és még csak bele sem gondolt azokba, amik majd lesznek, anélkül, hogy kívánná őket. Szőke Anni balladáját énekelte, mert a dal ő maga volt, minden átkozott sorával. Majd reggel lett, mert elűzték könnyei a csillagokat és aranyló fénytől világítottak a sorakozó álmok.
Így kezdődött számára az, amit életnek hívnak. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lenge sátor

Folyton csak szaladt

Hóvihar