"maradunk egészek egymás szívében"
Mikor az álmaidról meséltél, furcsa kis fények szökdöstek a szemedben. Én nézhetek így rád, mint mikor az ember egy percre elhiszi, hogy a csillagok birtokolhatók. Elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elfújjuk a Holdat. Kislány koromban azt gondoltam, hogy éjszaka kiszalad az emberből a lélek, és miközben gyengéden elterül a rugós ágyon a test, mindenféle kalandba keveredik. Az első kakaskukorékolásra aztán visszatér, szó nélkül összesimul szilárd párjával, és végleg megőrzi a komisz titkokat. Örökké ringatsz, kis ladik vagy mély vizeken. Bordámra simuló megnyugvás. Apró sóhajokkal öleled mindig vacogó testemet. Csak a gyengék fáznak. Egy csókba furakodott hajszál pillanatnyi zavarunk, levedlettük a fájdalmat. Te vagy a mantrám, csak hajtogatom a közös pillanatokat újra és újra, míg a Nap be nem hunyja sápadt szemeit.